A kiállításról

Volt egyszer egy Északi... a történet folytatódik

2021 nyarán az Északi Járműjavító megnyitotta kapuit a nagyközönség számára. A „Volt egyszer egy Északi… a történet folytatódik” című időszaki kiállításunk nagy sikert aratott, október végéig a Járműjavító törtnetére és legendás mozdonyaira több mint 30 000 ember volt kíváncsi.

Az új múzeum épület tervezési időszakában az ipari örökség kiemelkedő helyszínén újabb időszaki kiállítást nyitunk, mely az Északi Járműjavító története és a népszerű vonatok mellett jellegzetes gumikerekes járműveknek is teret ad, megmutatva a közösségi közlekedés és a személyautózás ikonikus darabjait.

Az Északi Járműjavító 1867 és 2009 között az ország legjelentősebb vasúti járműjavító bázisa volt.  Évtizedeken keresztül több ezer embernek adott munkalehetőséget, de nem csak munkahely volt, hanem kulturális és sporteseményeknek egyaránt helyszínt biztosított. Kiállításunk betekintést nyújt az ott dolgozók mindennapjaiba a korszak különleges és meghatározó vasúti járművein, közlekedési eszközein keresztül. Látható a 424.001 gőzmozdony, a vasútvillamosítás kiemelkedő alakja, Kandó Kálmán által tervezett, 1932-ben forgalomba állt V60-as villanymozdony, a Szellem becenévre hallgató 242-es, amely a gőzmozdonyok sebességrekordját tartja Magyarországon. Találkozhatnak két M44-es tolatómozdony, egy Cmn személykocsival és az 1935-ös Árpád gyorssínautóbusszal, amely Budapest és Bécs között közlekedett. A járművek szorosan kötődnek a helyszínhez, hiszen többségüket itt javították az Északiban.

Az új kibővített részben a hely - és vasúttörténeti fókuszból a közösségi közlekedés és a „gumikerekű” járművek felé nyit a kiállítás. Erre a helyszín, a Kőbányai út – Hungária körút forgalmas csomópontja, a Népliget távolsági busz forgalma és az urbanisztikai fejlesztések közlekedési aspektusai is predesztinálják.

Az új járművek megjelenése összefügg a múzeumi szerepkör háttér munkáinak bemutatásával: a gyűjteményezés, a gyűjteményfejlesztés és a restaurálás műhelytitkaiba is betekintést nyújt. Az ipari- közlekedés és műszaki örökség megőrzése kiemelkedő feladat az innováció szempontjából, az egykori kiváló mérnökök, feltalálók munkájának, találmányainak, fejlesztéseinek bemutatása inspiráló lehet a jelen és jövő nemzedék számára, valamint erős edukációs értékkel bír.

Ezen a részen olyan járművekkel ismerkedhetnek meg a látogatók, amelyek a közelmúltban, kerültek a múzeum gyűjteményébe és a múzeumi munka következtében megújultak, illetve, amelyek még múzeumi gondoskodásra várnak, de különleges és egyedi történetük, funkciójuk vagy formájuk miatt a közönség érdeklődésére számíthatnak. Így jelennek meg a hazai autóbuszgyártás kiemelkedő darabjai közül az Ikarus buszok, egy közel fél évszázados Skoda Octavia Super, a tekintélyes GAZ -12 Zim, az eddig még nem látott DKW Meisterklasse és az autózás hőskorából egy Ford-T modell is.

Meg nem épült Budapest

A jövő Budapestjét minden korszak másként képzelte el. A 20. század első felének közlekedésmérnökei és várostervezői hidat álmodtak az Országházhoz, siklót a Gellért-hegyre, levegős sugárutat Erzsébetvárosba. Helyenként máig ismerős problémákon gondolkodtak. Épüljön gyalogoshíd a Dunán? Mit lehetne tenni a várost kettévágó vasúttal, hol legyen a főpályaudvar? Érdemes a város közepébe mélyen beékelődő Nyugati pályaudvart kivinni Rákosrendezőre, vagy éppen az az érték, hogy az érkező utas itt közvetlenül a Nagykörútra léphet ki? Gondolkodtak a már addigra elavult fejpályaudvari rendszer megszüntetésén, és fölvázolták az első metróhálózat terveit.

Később új álmok születtek: az 1950-es években grandiózus, szobrokkal és freskókkal díszített, szovjet típusú metróról, később a növekvő autóforgalmat kiszolgáló létesítményekről: föld alá bújtatott Nagykörútról a Blaha Lujza téri kereszteződésben, kétszintes autópálya-körgyűrűről a Hungárián, a várost keresztül-kasul átszelő gyorsforgalmi útvonalakról.

Ezeket a terveket és víziókat sokszor heves politikai és sajtóviták kísérték, magabiztosan bejelentett koncepciók kerültek öt-tíz év múlva a gazdasági vagy politikai környezet változásával csendben az íróasztalfiókba, sokszor még a dokumentumaik is elvesztek, vagy a tervtárak mélyén lappanganak. A meg nem épült Budapest azokból a mozaikdarabkákból is áll, amelyek a félbemaradt nagy koncepciókból ránk maradtak, az Északi fűtőháztól a Flórián tér felüljárójáig.

Utólag sokszor örülhetünk, hogy mi mindenre nem jutott pénz, idő és energia. A megkésett fejlődés egyszerre átok és áldás: egyrészről legalább 80 éve óta várat magára a pályaudvarokat összekötő vasúti alagút megépítése, és 2022-ben is csak távoli álom a külvárosokat elérő metró, viszont azzal vigasztalódhatunk, hogy a 20. század második felében Budapest történelmi városszövetét nem szabták át annyira az autók kedvéért, ahogy Európa és Észak-Amerika sok városát.

Minden korszak saját jelenének problémáit akarta megoldani, ezért a maguk idejében reálisnak tartott tervek az egykori ambíciókról és kihívásokról árulkodnak. És sokszor hordoznak a jelennek és a jövőnek is érvényes üzenetet, legyenek akár elrettentő vagy előremutató példák.

 

A kiállítás teljes ideje alatt családi felfedező hátizsákkal, izgalmas múzeumpedagógiai foglalkozásokkal, integrált múzeumi órákkal és rendezvényekkel készülünk. Egyedi programsorozattal a Petőfi Irodalmi Múzeummal közös, Átszállás című több állomásos előadásban muzeológusok, irodalomtörténészek és előadóművészek közreműködésével idézzük meg a magyar tömegközlekedés történetét.

A nyári szünet idején hetente változó tematikájú élmény programokkal várjuk látogatóinkat. Látogasson el hozzánk Ön is!

A kiállításról